Egy nő ült a szoba közepén, hátát az ágynak támasztva, kezében egy fényképpel. Arcáról patakokban folyt le a könny, mely a kép üvegén lelte halálát. Ajkára egy boldog, beletörődő mosoly kúszott. Boldog, mert akárhányszor néz rájuk, mindig melegség önti el szívét. Beletörődő, mert innen nincs kiút, többé nem látja őket.
A tűz hangosan ropogva tört utat magának az ajtón keresztül. Percek alatt falta fel az éltető fát, minek köszönhetően még vadabb lett. Még be sem fejezte a lakmározást, mikor néhány lángnyelv a bútoroknak rontott.
A nő csak most kezdett ijedtséget érezni. A képet szorosan ölelte a szívéhez, szemét összecsukta. Lehunyt szemhéja mögött egy tíz évvel ezelőtti emlék jött elő. A kicsi Josh, az ő kicsi fiacskája. Elesett négy évesen, mikor biciklizni tanult. Ő mégsem sírt, nem kiabált, sőt, mintha nem történt volna semmit, mintha nem érezte volna. Csak felállt, felszállt a kétkerekűre, és útnak indult az utca vége felé, hogy amikor elérje a táblát, visszafordulhasson és visszataláljon apja és anyja karjai közé. Ne aggódj, anya! Ez csak egy kis karcolás! Emlékezett a mosolyáram, melyet a legnagyobb kincseként őrzött a világon.
Szorosabbra fonta a karjait mellkasa előtt, mintha a képet magába akarná olvasztani. Ahogy a tűz elért hozzá, csak egy dolog járt a fejében: Köszönöm, Istenem, hogy a családom nincs itt. Kérlek, vigyázz rájuk.
Az égő forróság pillanatok alatt nyelte el a törékeny testet. A tűz belülről égette, a csontjai közé hatolt. A fájdalom, melyet akkor érzett, pokoli volt. Hogy megpróbálja megszabadítani magát tőle, a jelenlegi állapotától telhetően a leghangosabban felsikított.
Megpróbált elvánszorogni az ablakhoz, de kínja gyötrelmes volt, mely a földhöz láncolta egész testét. Az égett fa és benzin szaga mellett húst érzett. Égett emberi hús bűzét. Az ijedtsége ekkora már a halálfélelemből átlépett a tehetetlen megadásba.
Könnyek csillogtak szemeiben, mely mielőtt elérhette volna a parkettát, elpárolgott.
Hirtelen egy, a tűz ropogásához oda nem illő hangot hallott meg.
Szirénák. Tűzoltó szirénák.
Ezzel a hanggal vesztette el az eszméletét.
2005. október 9. Vasárnap
A Starlight utca 346-os lakása tegnap délután kigyulladt. Őszhöz képest nyári meleg volt, melyet néhány gyújtogató ki is használt. Az ügy részleteit a rendőrség nem adta tudtunkra, csupán ennyit árultak el újságunknak: „Az ügy részleteit nem mondhatjuk el, csak annyit, hogy ez az ügy összefüggésben van másik három gyújtogatással, ami az elmúlt két hétben történt. Szeretnénk megkérni a lakosságot, hogy amíg nem kapjuk el a tetteseket, legyenek óvatosak.” – mondta a san francisco-i rendőrkapitányság rendőrfőnöke. Később hozzátette: „Természetesen, hogy megpróbáljuk megakadályozni a további gyújtogatásokat, rengeteg rendőrautó fog végigmenni az utcákon.”
2006. július 19. Szerda
Név: Adam Thompson
Életkora: 46
Született: 1960. május 5.
Születési hely: San Marino
Foglalkozása: szerződéskezelő
Vád: sorozatos gyújtogatás, melyben mind volt áldozat
Áldozatok száma: 26
Bizonyíték: egy arra járőröző rendőr érte tetten, kanócos üveggel és benzinnel a kezében
Büntetése: életfogytiglan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése