Cím: Key of Life (de még VÁLTOZHAT! csak egy random cím xD semmi nem jutott eszembe xD)
Alcím: A Démonok Birodalma
Műfaj: még én sem tudom mi lesz belőle... misztikum, szerelem(?), tragédia, talán még a thriller is mondható rá, ezt majd rátok bízom :)
Korhatár: mivel nem tervezek (még) bele semmi erotikát, de egy kis vérontást igen (ami nem les olyan húdedurva), így csak 16 (előre bocs, ha mégsem lesz ilyen ^^")
Történet: Micaiah Stone középiskolai tanulmányait befejezve továbbtanulási szándékát kezdte meg New Yorkban. Vele utazott a városba ikertestvére, Nate, legjobb barátnője, Leah és volt-barátja, Eliott. Leah-val mindketten történelmet tanulnak, ám míg Leah álma a régészet, Micaiah egy történelemmel foglalkozó újságnál szeretne dolgozni, hogy a régi tudást, eseményeket átadhassa a jelenkori társadalomnak.Hogy emlékezzenek a régiekre. Ám az átköltözés éjszakáján minden megváltozik. Micaiahébredéskor egy kulcsot talál a nyakában, mellyel kezdődött minden...
Megjegyzés: nincs se fejezetekre, se részekre osztva. Ahogy jön kb. úgy töltöm fel (persze figyelni fogok arra, hogy ne egy mondat vagy párbeszéd kellős közepén hagyjam félbe a dolgokat xD)
- Eliott, Nate, tegyétek az ablak alá – utasítottam drága barátomat és ikertestvéremet. Rám szórták átkozódó tekintetüket, majd lehajoltak az ágyamhoz, megfogták és elindultak vele a szomszéd falhoz. Ismertek már, tudták, hogy milyen hamar tudom megváltoztatni a véleményemet.
- Miért nem a költöztetőket kérted meg erre? Az ő dolguk lenne ez – akadékoskodott Nate, amint letette a földre.
- Hogyne! Hogy még több pénzt elkérjenek olyanról, amit én is meg tudok oldani! – háborodtam föl testvérem kérdésére. Kellett a pénz, és tudta is, hogy mire. – Minek kérjem meg őket, mikor van két, jó erőben lévő, erős barátaim? – kezdtem hízelegni, mikor megláttam pillantásukat. Bár inkább nevezném ezt őszinteségnek. Mindkettejük teste simán megjelenhetne egy tinimagazinban, a „Manhattan 10 legszexibb férfia” rovatban. Ahhoz a 8 kis kockához közel 7 év, mindennapos kondi kellett. Soha nem tudtam megérteni őket. De Eliott kockái tutira élvezhetőek. A bátyámét nem tudom.
- Hízelgéssel nem mész semmire, Micah. Tudod, milyen nehezek ezek? És akkor ott van a TV, a számítógép, a könyvespolc...
- Ránézésre is meg tudom mondani, ezért is kértem meg a kondi két hercegét – vigyorgok rájuk. Hatástalanul, bár ez engem nem zavar, és folytatom. – Amúgy is, a TV-n kívül mindegyik darabokban van – néztem exemre gyorsan átváltott kiskutya szemekkel. Ezzel a tekintettel mindig megpuhítottam. Ezen emlék hatására a kérés átment valami másba. Még mindig eszméletlenül jól néz ki. Újra élvezni akartam azokat a kockákat.
Eliott arcán egy halvány mosoly, Nate-én pedig belenyugvás vehető ki.
- Mond biztosra, hogy nem kezdesz el variálni és máris folytatjuk a bútorozást – csípőre tett kézzel néz rám Nate.
- Biztosan nem fogok variálni – hátam mögé rejtem jobb kezem, és keresztbe fűzöm a mutató és középső ujjam. Ki tudja, lehet még meggondolom magam.
- Esküszöl?
- Esküszöm!
Kétkedőpillantásokkal díjazták becsületszavamat. Legszívesebben odakiáltottam volna, hogy „Mi van, miért nem hisztek nekem? Sosem hazudok!”, de már az is hazugság lett volna.
- Esküdj meg!
- Esküszöm az ikrem életére!
Én már halottan feküdnék egy csónakban a Styx folyón lefelé csorogva, ha Nate a tekintetével ölhetne. Ám mivel ez lehetetlen, a hozzá lehető legközelebb eső tárgyat dobta felém, egy összeragasztott ragasztószalag. Én csak nevetve nyújtottam rá a nyelvem, és visszadobtam neki a ragacsot.
Hirtelen egy póló landolt az arcomban, és ahogy ránéztem a tulajdonosára, rájöttem, hogy Eliott nem csak észrevette, hanem fel is ismerte előző pillantásomat. Mindig így tudattam, ha kettesben akartam lenni vele.
- Nyugi, Nate. Gyere, hozzuk fel a többit – teszi jobbját nyugtatólak bátyám vállára. Tekintete közben az enyémet fürkészte, kíváncsian, hogy mikor jövök zavarba. Hamar, túlságosan is. Azt hiszem, tényleg nem volt jó ötlet, hogy naponta együtt lógjunk és jó barátok legyünk.
Néhány órával később Leah megérkezett, és a fiúk is abbahagyták a pakolást. Barátnőm és én a legelsőként berendezett helyiségbe, vagyis a konyhába mentünk, hogy befejezzük a fiúknak szánt hálaajándékot, amiért voltak olyan kedvesek, hogy itt maradtak és bebútoroztak nekem. És amiért nem öltek meg a mai nap folyamán, hiába láttam az arcukon többször is, hogy vagy 7 méterrel a föld alatt szeretnének tudni.
Eloitt-on kívül mi hárman már kisgyermekkorunk óta együtt vagyunk. Leah a szomszédban lakott, és mivel anyukámék nem mindig tudtak ránk vigyázni, így az ő szüleire bíztak minket. Ennek köszönhetően elég hamar barátok lettünk. A későbbiek folyamán már nem barátként tekintettünk egymásra, és mások véleménye is ugyanez volt: Nathaniel, Leah és én olyanokká váltunk, mint egy hármas iker. Mindent megosztottunk egymással, például azt is, hogy Nate-nek az általános iskola utolsó évében megtetszett egy lány. Leah és én addig tömtük a fejét a marhaságainkkal, mígnem a lány elé nem állt, és szerelmet nem vallott. Az már más kérdés, hogy nyolc hónap múlva szakítottak. Egy dolgot viszont mindig is szerettem és irigyeltem Leah-ban. Mindig járt a szája. Én nem vagyok a szavak embere, így nem is nagyon tudok beszélgetni, viszont ő megteszi helyettem. Ezért is volt ő nagyon népszerű a gimiben is. Eliott eredetileg vele akart összejönni, de állítólag engem jobban megszeretett.
- És tudod, mi volt az egészben a durva? – csilingelt barátnőm hangja. Tényleg olyan a hangja, mint egy szépen szóló csengőnek. Kellemes. Dallamos. – Mary-Jean és Cail ádámkosztümben voltak!
Nevetése ráébresztett, halvány pupilila ötletem sincs arról, hogy miről van szó.
- Bocsi, nem figyeltem. Mit mondtál?
- Jaj, Micah! Már megint álmodozol? – válaszolt azzal a közismert csipkelődő mosolyával. – Csak arról a múltkori buliról meséltem. Dereck kereste Mary-Jeant, segítettem neki, és Dereck unokatestvérével láttuk hemperegni őket Dereck ágyában.
Kiguvadt szemekkel bámultam rá, mire hangos nevetésben tört ki. Visszafordultam a sütikhez, néhányat átpakoltam egy közepes méretű tálcára, és megindultam a hálószoba felé.
- Oh, képzeld! Tegnap jött e...
- Css! – gyorsan csendre intettem. – Hozd ide a fényképezőt – suttogtam, nehogy felébresszem a hétalvókat. Eliott az ágy felső és középső részén feküdt, Nate feje Eliott combján volt, és a fal felé fordulva pihent magzati pózban. Eliott keze eltűnt testvérem félhosszú barna hajában. Már csak annyi kellett volna, hogy Nate fenekéről lecsússzon a nadrág, és teljes a kép. Én meg biztos, hogy nevetés általi halált szenvednék. Ezt is egy alig hallható halk kuncogás kísérte. A halkot is csak annak köszönhettem, hogy a számba haraptam, melyből a vér egy keskeny patakban csorgott le az államra. Leah visszaérkezve is kuncogásban tört ki. Kezembe adta kedves kis Nikonomat, és megörökítettem ezt az emléket. Kimentünk a nappaliba és elfeküdtünk a sarok kanapén, majd mi is elaludtunk.
