Cheat

Maga elé meredt, ahogy a pár héttel ezelőtti történések lejátszódtak újra. Mint mindig, amint egyedül maradt. Felhúzta lábait maga elé, és átfonta karjaival, állát pedig a térdére helyezte.

Nem akart emlékezni rá, csak felejteni. Bár egyenlőre örült, ha nem gondolt semmire. Megkereste a távirányítót, bekapcsolta a TV-t, és átvitte a hírekre. Nem volt sem ereje, sem kedve nyálas, túlságosan romantikus szappanoperákra. Meg hát, most inkább foglalkozott a más problémájával, mint a sajátjával.

Egy kórházat mutattak, melyben egy sikertelen szülés volt, ahol két ember meghalt; a huszonnyolc éves anyuka, és újszülött kislánya. A férj beperelte az orvosokat, akik –meggyőződése szerint, és mert valakit hibáztatni kell- hibát vétettek. Biztos volt benne, hogy emberi hiba történt.

Majd jött a következő hír.

Egy hím pandát hoztak az egyedül maradt nőstény mellé. A lány megengedett egy halovány mosolyt. Ám ez azonnal el is tűnt, ahogy meglátta őt. A nőt, aki tönkretette az életét. Újra csak meredt a semmibe, újra emlékezett, újra nem tudott másra gondolni.

Két héttel ezelőtt, mikor hazafelé tartott bevásárló körútjáról, a barátját pillantotta meg. Boldogan emelte fel a kezét, és örömteli mosolyra húzódtak ajkai, és már épp odakiáltott volna, mikor megtörtént. Egy szőke nő állt a férfival szemben, aki átkarolta a nyakát, és felemelkedett az ajkaira. A mosoly még mindig az arcán volt, de boldogság helyett az üresség uralta bensőét. Nem érzett semmi mást, csak amikor hazaért. Befeküdt az ágyába, a párnába szorította az arcát, és mikor megérezte az illatát, hisztérikus sírás tört rá, a berendezési ágyat pedig a sarokba hajította.

Újra lejátszódott a jelent , míg csak nem a csók képe maradt meg elméjében.

Egy szó rángatta vissza a jelenbe: meggyilkolt.

Felnézett TV-re, ahol az utolsó hír ment; letartóztatták a sorozatgyilkost, akinek hét fiatal női áldozata volt, két hónap alatt. Megmutattak egy felvételt a tárgyalásról, és néhány képet köztük egyet a tettesről is.

Hirtelen támadt egy ötlete. Csak meg kellett látogatnia, és talán megöli. Talán a férfi képes lenne arra, amire ő magával szemben nem.

Meghallotta a kukta sistergését, mely a leves elkészültét jelezte. Elzárta alatta a tüzet, és levette a fedelét. A gőz azonnal előtört, elhomályosítva pár pillanatra előtte a falat. Előszedett egy tányért és egy kanalat, majd a már előkészített merőkanalat belemártotta a forró lébe.

Eredetileg úgy volt, hogy megvárja az ebéddel a barátját, de nem volt kedve hozzá. Ahogy mostanában szinte semmihez. A legtöbb esetben nem akart egyedül lenni, most viszont örült neki, így tovább tudja szőni a tervét. Mi lenne, ha mondjuk holnap reggel látogatná meg a börtönbe? Nem, a holnap nem jó. Be kell mennie az egyetemre, hogy elbúcsúzhasson barátnőitől. Na és délután? Akkorra beszélték meg, hogy elmennek kettesben valahova... Rendben, akkor délután meglátogatja.

Egy kéz rántotta vissza a további tervezgetésből. Hátranézett, és Josh ragyogó mosolyával nézett szembe. A srác adott egy puszit a homlokára, és még szélesebben mosolygott, miközben két szót ejtett ki száján boldogan: I’m back. Ekkor már biztosan tudta.

Nem fog elmenni a férfihoz.

Nem fogja sem megöletni, sem megölni magát.

Nem fog tenni semmit, amíg ezt a két szót így mondja.

Nem fog, mert még mindig szereti.